Lojka Hugó (1845. jan. 6. Gelsendorf [Zahirne, Ukrajna] – 1887. szept. 7. Budapest): botanikus, lichenológus, középiskolai tanár. – Középiskoláit Lembergben kezdte, majd Eperjesen folytatta (1858–1862). Itt kedvelte meg a botanikát neves tanára, Hazslinszky Frigyes hatására, akit minden kirándulására elkisért. Kezdetben orvosi pályára készült. 1862-ben beiratkozott a bécsi orvosi egyetemre, ahol főleg botanikai tárgyakkal foglalkozott, de anyagi nehézségek miatt csak 2 évet végzett el. Egyetemi tanulmányait végül Pesten fejezte be, ahol 1869-ben tanári oklevelet szerzett vegytan, fizika és számtan tárgyakból. A pest-józsefvárosi reáliskolában, később a belvárosi polgári leányiskolában, majd a budapesti állami felsőbb leányiskolában tanított 42 éves korában bekövetkezett haláláig.
Rendkívül szorgalmas zuzmógyűjtő volt. Botanikai munkái és szép gyűjtései Magyarország legelső lichenológusává avatták, nevét már fiatal korában is nemzetközileg elismertté tették. 1869-ben így írt róla tanítómestere, Hazslinszky Frigyes:
„A honi zuzmóvirány kutatásában eddig majdnem egyedűl volt tanítványaim segítettek. Azok közt legtöbbet Lojka Hugó, ki az utolsó években egész figyelmét csak a zuzmóknak szentelé. Lojka Hugó bír mindazon sajátságokkal, melyekkel kiránduló természetvizsgálónak bírnia kell, ú.m. erős, nélkülözéseket kitartó testalkat, és éles, tág látkörü szem mellett kitűnő idom- és helyemlékezet.”
Gyűjtéseit Magyarország különböző területein, a Tátrában (1860, 1868, 1872), Eperjesen (1858–1862), Erdélyben (1872, 1873, 1886), Galíciában, a Bánátban, Alsó-Ausztriában, Tirolban (1884), a Kaukázusban Déchy Mór társaságában (1885) és Boszniában (1886) végezte. A „társas kirándulásokra” Feichtinger Sándor, Hazslinszky Frigyes és Simonkai Lajos kísérték el. A zuzmók mellett virágos növényeket is gyűjtött.
Gyűjtőútjainak eredményeiről az Akadémia ülésein, ill. a bécsi „Zool. bot. Gesellschaft Verhandlung”-jában, és a M. T. Akadémia Mathematikai és Természettudományi Közleményeiben számolt be.
Utolsó gyűjtőútján, Erdélyben túlerőltette magát, súlyosan meghűlt, megbetegedett, végül még mielőtt értékes gyűjteményét feldolgozhatta és exsiccata-it folytathatta volna, tüdőgyulladásban meghalt.
Korai halála miatt 1884-es tiroli útjának gyűjtését Szatala Ödön dolgozta fel, és ifj. Szatala Ödön rendezte sajtó alá (Lichenes in Tirolia a H. Lojka collecti. Sydowia, 1963). Az 1885-ös kaukázusi expedíció során gyűjtött zuzmókat E. A. Vainio közölte (Természetrajzi Füzetek, 1899). Hazslinszky Frigyes több munkájában, elsősorban „A Magyar Birodalom zuzmó-flórája”-ban is felhasználta Lojka adatait.
A gyűjtések során az érdekesebb, ritkább fajokból rendszerint elegendő mennyiségben szedett duplumok és exsiccata-k számára is. A tátrai, kaukázusi, erdélyi és magyar anyagból két exsiccata sorozatot indított el: a 4 részletben 200 példánnyal kibocsátott Lichenes Regni Hungariae exsiccati-t (1882), és a 3 részletben 150 példánnyal kiadott Lichenotheca universalis-t (1885–1886). Exsiccata-i révén kapcsolatot tartott fenn a legnevesebb külföldi lichenológusokkal (M. Anzi, F. Arnold, G. W. Körber, G. Lahm, A. Massalongo, W. Nylander, L. Rabenhorst, H. Rehm és E. Stizenberger), akiktől cserébe sikerült megszereznie a „jobb fajtájú exsiccata-kat”, ami még így is tetemes anyagi áldozatot követelt.
Értékes csereanyagot szolgáltatott a Flora exsiccata Austro-Hungarica számára is.
Zuzmóanyagának rendezésénél kezdetben a Körber-Massalongo-féle rendszert követte, de miután lépten-nyomon ellentmondásokba botlott, később áttért a Nylander-féle rendszerre, mely nemcsak Európára, hanem a föld minden részének zuzmóira kiterjedt. Noha ő sem értett teljesen egyet Nylander fajkoncepciójával, amely elégségesnek tartott egyetlen kémiai reakciót is egy új faj elválasztására, méltányolta hatalmas tapasztalatát és zuzmói jó részét hozzá küldte el Párizsba, határozás vagy felülvizsgálat céljából.
Lichenológiai munkássága eredményeként 19 új fajt, 8 változatot és 14 formát írt le. Róla 16 fajt, 5 változatot és 1 formát neveztek el.
Gyűjteményének nagy részét a bécsi Naturhistorisches Hofmuseum vásárolta meg. Lojka gyűjteménye rengeteg magyar vonatkozású zuzmó példányt tartalmazott, ezért Alexander Zahlbrucknernek, a Hofmuseum akkori igazgatójának az volt a törekvése, hogy ezt az anyagot magyar lichenológusnak kell feldolgozni. 1914-ben Filarszky Nándor, a Növénytár igazgatója Fóriss Ferencet bízta meg, hogy a gyűjtemény duplum példányait kiválogassa és hazahozza. A háború miatt ez nem sikerült. A hagyaték zuzmóanyagát végül K. Keissler felkérésére Szatala Ödön határozta meg és 1932-ben közölte (Lojka Hugó hagyatékának zuzmói. Magyar Botanikai Lapok).
F. m.: Correspondenz aus Wien am 24. April 1868. Österr. Bot. Zeitschr. 1868; Spis porosztów (Katalog von Flechten). Sprawozd. Kom. Fizyogr. Kraków 1868; Kleine Beiträge zur Lichenenflora Nieder-Oesterreichs. Verh. zool.-bot. Ges. Wien, 1868; Jelentés az 1872-ben tett társas füvészeti kirándulásban gyüjtött zuzmókról. Math. és Term. tud. Közl. 1873; Adatok Magyarhon zuzmóvirányához I. Délkeleti Magyarhonban 1872- és 1873-ban általam észlelt zuzmók összeállítása. Math. és Term. tud. Közl. 1873; Lichenologische Reise. Hedwigia (Dresden), 1873; Adatok Magyarhon zuzmóvirányához II. Az általam éjszaki Magyarhonban eddig gyűjtött zuzmók felsorolása. Math. és Term. tud. Közl. 1874; Adatok Magyarhon zuzmóvirányához III. Az általam Krassó Szörény megyében eddigelé szedett zuzmók összeállítása. Math. és Term. tud. Közl. 1885.
Irod.: Degen Árpád: Hugo Lojka, 1845–1887. Magyar Botanikai Lapok, 1932; Grummann, Vitus: Biographisch-bibliographisches Handbuch der Lichenologie. Hildesheim, 1974; Szatala Ödön: Lojka Hugó hagyatékának zuzmói. Magyar Botanikai Lapok, 1932; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. kötet. Budapest, 1900; Verseghy Klára: Die Lichenologen Ungarns. Feddes Repertorium, 1963.
